„Szállni szabadon, sebesen földrészek, tengerek, fellegek felett, tudni, hogy ember vagyok, hódító ember, aki immár úr vagyok nemcsak a földön, nemcsak a vízen, de az évezredes álomvilágban, a levegőben, a fellegek között is."

Bánhidi Antal 1903. december 23-án született Szatmárnémetiben. Az első világégést követően, 1920-ban bravúros módon, a Szamost átúszva jutott át a megkisebbedett Magyarországra. Útja a Műegyetem gépészmérnöki karára vitte. Az egyetemi pilótatanfolyam elvégzése mellett 1921. novemberében többedmagával megalapította a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet. Ennek keretei között több repülőgépet is épített, amelyekkel számos rekordnak mondható eredményt ért el, valamint itt sajátította el a repülés minden fortélyát. 1927-ben Lampich Árpáddal megalkotta az első magyar iskolagépeket. Első sportgépe a Róma volt, mellyel 1929-ben Svédországba repült , a műegyetemi hallgatók repülőgép kiállítására. Útközben számos országot és várost meglátogatott a tizennyolc lóerős kis géppel. Az út oda-vissza összesen ötezer kilométert és hatvannyolc óra repülést jelentett.

1930-ban megtervezte és megépítette Gerle nevű sportrepülőgépét, amely kiválóan alkalmas volt iskolázásra, túra- és műrepülésre egyaránt. A Magyar Aero Szövetség 20 ezer pengőt szánt egy korszerű motoros repülőgép elkészítésére, amelyet a Műegyetemi Sportrepülő Egyesülettől rendelt meg. Így született meg a híres Gerle. A motor tervezését gróf Thorotzkai Péter, a nagyon könnyű repülőgépmotorok korát megelőző, zseniális alkotója vállalta. A gépnek mindössze tízméteres nekifutásra volt szüksége ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjék. A kétszárnyú, kétszemélyes Gerlét a maga idejében a leghíresebb magyar építésű repülőgépként tartották számon. Bánhidi 1930. szeptember 4-én repülte be a gépet, s már az első felszálláskor műrepült is vele. A berepülés után semmit sem kellett a gépen változtatni, minden pontosan egyezett az előre számított értékekkel.

A szűkös anyagiak és a gáncsoskodások ellenére a Gerle sorozatban több gép is épült, melyek bizonyos megoldásaikban (többek között a motorban) különböztek egymástól. A leghíresebb példány a Gerle 13, mellyel Bánhidi több rekordot is felállított. 1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgéppel száz óra repülési idő alatt körülrepülte a Földközi-tenger partvidékét. A 12 258 kilométeres út során huszonkét város repülőterét érintették. Bánhidi még ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülése után 1937-ben több mint 17 ezer kilométeres utat tett meg Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ami a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított. Ezen útjáról született Repülőgépem Dél-Amerika felett című könyve is.
A nagysikerű repülőgépre a hadiipar is felfigyelt. Szükségük lett volna ugyanis egy kitűnő iskolagépre. Akkoriban a másik magyar esélyes a Weiss Manfréd gyár WM-10-es repülőgépe volt. Végül a Gerle veszített, mert „magától repült" és így alkalmatlannak tartották arra, hogy valaki gyorsan elsajátítsa vele a repülés meglepetésszerű helyzeteit.

Bánhidi Antal irányította az első magyar óceánrepülés műszaki előkészületeit is 1931-ben. 1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének volt a munkatársa. A második világháborúban tartalékos repülő hadnagyként a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevője, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője volt. 1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium Légügyi Főosztályának repülőgép-tervezőjeként, majd a Járműfejlesztési Intézet rajzellenőreként dolgozott. Nyugdíjazása után virág- és gyümölcstermesztéssel kereste kenyerét.
Az elismert mérnök 1992-ben Széchenyi-díjat kapott életműve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért. Repülőútjairól és életpályájáról több könyve is napvilágot látott: A Gerle 13 útja, Repülőgépem Dél-Amerika felett, Pilóta lettem, Harc a levegőért, Mese a gerlékről. Bánhidi Antal 92 éves korában, 1994. március 18-án hunyt el.

A neves pilóta iskoláit a szatmárnémeti református gimnáziumban végezte. A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány 2007. július 14-én szülővárosában a Kölcsey Ferenc Református Főgimnázium falára többszáz érdeklődő jelenlétében elhelyezte Bánhidi Antal, az egykori kitűnő tanuló emléktábláját.

Képgaléria