Érettségi után önkéntesként bevonult az I. Huszárezred Kecskeméti Osztályához. Ez a fontos mozzanat életének további alakulását nagymértékben befolyásolta. Kapcsolata a huszársággal, ezzel a jellegzetesen magyar katonai alakulattal, később is sok tettét, sőt túlzás nélkül állítható, hogy sorsának alakulását is döntően befolyásolta. A családi hagyományokhoz hűen, a Pázmány Péter Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerezte diplomáját 1938-ban. Közéleti pályáját Nógrád vármegyében kezdte. Ő lett az ország legfiatalabb főszolgabírája. A tűzvédelmi tanfolyam elvégzése után vármegyéje tűzvédelmi felügyelői feladatkörrel bízta meg.
A két bécsi döntés után többször is behívták a huszárokhoz, és részt vett a felvidéki, kárpátaljai, erdélyi, sőt a délvidéki bevonulásban is. Hiába volt felmentve, jellemzően hazafias érzelmeire, önkéntesként is vállalta a harcot, ekkor már a IV. Huszárezred kötelékében. Részt vett a Pripjat-mocsár térségében vívott harcokban is, ahol 1944. augusztusában megsebesült. Sebesültként hazakerült Budapestre, majd itt találkozott volt huszárbajtársaival, Révay Kálmánnal és Tarcsay Vilmossal, akik akkor már tagjai voltak a Kiss János és Bajcsy-Zsilinszky Endre vezette ellenállási mozgalomnak. Dr. Baross Dénes, bekapcsolódva az ellenállási mozgalomba, a katonai ellenállásban végzett aktív munkát. A történelmi nevű huszártisztekkel, gróf Hunyadi Lászlóval, gróf Keglevich Józseffel, Hertelendy Lászlóval és Dr. Bartal Ferenccel karöltve karhatalmi szakaszt alapítottak. Az ún. „védett házakat” fegyverrel védték a nyilasoktól. A háború befejezésekor főhadnagyként szerelt le. A politikai életben a történelmi Kisgazda Párt alapító tagjaként Zsarnai mellett tevékenykedett. Utolsó éveiben a Bajcsy-Zsilinszky féle ellenállási mozgalom egyetlen élő tagjaként minden évben megkoszorúzta mártírhalált halt bajtársainak emléktábláit.
Az 1950-es években nemesi származása miatt üldözötté vált. Internálták, éveket töltött börtönben. 1956-ban az ország elhagyására kényszerült, majd Kanadában telepedett le, de az emigrációban is folyamatosan figyelemmel kísérte a hazai eseményeket. Ahogy lehetővé vált, azonnal hazatelepült Magyarországra.
Jelentős pénzösszegekkel támogatta többek között a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Baross Gáborról elnevezett alapítványát, a huszárhagyomány őrzését. 1997-ben „A hidakért” elnevezéssel alapítványt hívott életre. Hazatérése után nagy hangsúlyt fektetett a felnövekvő generációk pártolására anyagi és eszmei vonatkozásban. Napi kapcsolatban állt az ország 11 Baross Gáborról elnevezett iskolájával.
A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány Rubik Ernőt követő tiszteletbeli elnökeként messzemenően támogatta az Alapítvány tevékenységét, több példaértékű program elindításában működött közre. Az Alapítvánnyal közös munkájának eredményét őrzik szerte a Kárpát-medencében, Borszéktől Fiuméig elhelyezett emlékművek és emléktáblák, melyeket a magyar közlekedési múlt nagyjainak tiszteletére állítottak.
Baross Dénes, Baross Gábor leszármazottja, méltó követője volt a példaképként tisztelt „vasminiszter” küldetésének, tekintélyt parancsoló tartásával, meg nem alkudó szellemi tisztaságával egész életében képviselte a nagy előd szellemiségét.
A 2001. őszén elhunyt Baross Dénes földi maradványait a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben helyezték örök nyugalomra.