Hidvégi Gróf Mikó Imre – „Erdély Széchenyije”

„Gróf Mikó Imre élete, szereplése oly lényeges alkatrészeit képezi a kor történelmének, hogy a történetíró, aki e kor átalakulási mozgalmairól hű képet akar adni, csak csonka művet adna, ha e férfiú alakját előtérbe nem állítaná." E sorokkal, Horváth Boldizsár illette kortársát 1877-ben.

 Mikó Imre vagyonos ősi erdélyi nemesi család sarjaként született 1805. szeptember 4-én a távoli Zabolán. Tanulmányait a nagyenyedi kollégiumban végezte, majd ezek befejeztével állami hivatalba lépett. Ennek lépcsőin 1847-ben erdélyi kincstárnokságra, majd belső titkos tanácsosságra emelkedett. A szabadságharcot követő években irodalmi és egyházi téren folytatta munkásságát. 1865-ben országgyűlési képviselő, 1867-ben közlekedési miniszter lett és az is volt 1870-ig. Széchenyi István vasúthálózati elképzelése alapján kidolgozta a magyar és erdélyi vasúthálózat kiépítésének tervét. Halálakor főpohárnokmesteri tisztet tölött be. Mikó Imre grófot már kortársai is gyakran mondták „Erdély Széchenyijének". Arra törekedett, hogy Erdély felzárkózzon a fejlettebb nyugati civilizációhoz, de anélkül, hogy elvesztené történelmileg kialakult sajátosságait.

A nagyenyedi kollégium és az erdélyi egyházkerület főgondnokaként 1838-tól korszakalkotó működést fejtett ki. Az 1849-ben feldúlt nagyenyedi kollégium vagyoni helyzetét és épületét rendbehozta, könyvtárát és éremgyűjteményét a sajátjából ismét híressé tette. Mikó Imre a XIX. század nagy erdélyi bibliofiljei közé tartozott. Könyvtára sajnos nem maradt meg úgy egyben, mint Teleki Sámuelé, ezért kevésbé szokták értékelni. Az ő nevéhez fűződik az Aranka György hagyatékából megvett magyar történelmi és irodalmi könyvtár is, amely több mint háromezer kötetet tett ki, így végeredményben neki köszönhető a Bethlen Kollégium könyvtárának és gyűjteményeinek újjászületése.

A szüleitől, nagyszüleitől kapott, és az iskolai tanulmányok során elmélyített kálvinista szellem nagyban hozzájárult ahhoz a bölcs és szabad lelkiismeretre alapozó magatartáshoz, melyet Mikó Imre élete során tanúsított. Fiának többek között ezt írta: „aki őseitől nagyobb vagyont örökölt, attól a hon kétszerte jobban elvárhatja a hazának tett áldozatot, mint másoktól".

A kolozsvári és szászvárosi gimnáziumokat is bőkezűen segélyezte. A később róla elnevezett sepsiszentgyörgyi gimnáziumnak (Székely Mikó Kollégium) amellett, hogy előbb is bőven juttatott, végrendeletében hatvanezer forintot hagyományozott. A kolozsvári teológiai akadémia alapjához négyezer forinttal járult hozzá, továbbá számos egyháznak tett alapítványokat. Az Erdélyi Múzeum Egyletet telekkel és épülettel ajándékozta meg.

A Magyar Tudományos Akadémia 1858-ban tiszteletbeli taggá választotta, amit mecénási és írói munkásságával érdemelt ki. Íróként főleg az „elveszett kincsek", az ismeretlenség homályában maradt írók felfedezésében, írásaiknak letisztázásában, sajtó alá rendezésében szerzett érdemeket. (Bod Péter és Benkő József életrajza) A nagy formátumú államférfi 1876. szeptember 16-án hunyt el Kolozsváron. Sírja a Házsongárdi temetőben található. A nemzeti kultúrában betöltött szerepével és sokoldalú tevékenységével rászolgál az „Erdély Széchenyije" kitüntető címre.

A Magyar Közlekedési Közművelődésért Alapítvány alapította Mikó Imre emlékplakettel számos neves személyt tüntettek ki, akik valami jelentőset alkottak a magyar közlekedés- és vasútügy terén napjainkban. 2007. május 12-16. között az Alapítvány emlékutat szervezett tevékenysége színtereire Budapest - Nagyvárad - Kolozsvár útvonalon. A Házsongárdi Temetőben megemlékeztünk munkásságáról és megkoszorúztuk a sírját. Ezt követően Szováta, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Csíksomlyó és a Békás-szoros magyar vonatkozású emlékhelyeinek felkeresésével tisztelegtünk további híres nagyjaink előtt.

 

Képgaléria