A műegyetemet Budapesten és a karlsruhei egyetemen végezte. 1906-10 között az USA-ban járt tanulmányúton, és itt szerzett villamosmérnöki diplomát. Visszatérve a Ganz Villamossági Gyárban dolgozott. 1913-tól Olaszországban a Societa Italiana Westinghouse gyár vezetőmérnöke lett, és Kandó Kálmán munkatársaként részt vett az olasz államvasutak villamosításában. 1917-től a bécsi Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft (ARG) vasútosztályán a benzin-villamos mozdonyok tervezését és gyártását vezette. 1918-ban a MÁV-nál a vonalvillamosítási iroda vezetője lett. Megalkotta az alagi villamos próbaüzemet. Kandó munkatársaként részt vett az 50 periódusú, fázisváltós mozdonyok kifejlesztésében. Széles körű szakirodalmi munkásságot végzett. 1923-ban kidolgozta az úgynevezett dunántúli villamosítási tervet, így vált lehetségessé a bánhidai országos erőmű felépítése és a MÁV hegyeshalmi fővonalának villamosítása. 1929-től 1957-ig a műegyetem I. sz. Elektrotechnikai tanszékének tanára, a felszabadulás után a műegyetem rektora volt. 1937-től az MTA levelező tagja, 1954-től rendes tagja. 1953-ban Kossuth-díjat kapott