A motor- és mellékkocsik gyártásával a két cég 1929 júniusára és júliusára végzett. Erre az időpontra a Szinvavölgyi Erdei Vasút nevet Lillafüredi Állami Erdei Vasút megnevezésre változtatták, ezzel is hangsúlyozva a kisvasút és az üdülőhely között kialakult szoros kapcsolatot. A LÁEV 1932. május 26-án rekord teljesítményt nyújtott, amikor a két motor-, és az öt mellékkocsiból álló 115 tonna tömegű szerelvény 446 utast szállított egyszerre. Különlegesen fontos szerep jutott a motorszerelvénynek akkor, amikor a lillafüredi Palota Szállóban 1933 júniusában megrendezték a Lillafüredi Írói Hetet, amelyen többek között József Attila is részt vett. A „kultúrvonatok” Budapest és Lillafüred között közlekedtek, a vendégek a „Ládiban” (Ládi rakodó) szállhattak át a MÁV személykocsijaiból a LÁEV motorvonatába.
1939 júniusában a 601-es pályaszámú motorkocsi benzinmotorját Ganz-Jendrassik gyártmányú dízelmotorra cserélték. A 602-es pályaszámú motorkocsi dízelesítése csak 1948-ban történt meg.
1947 tavaszán a fölső szintű politikai vezetés egy szovjet minta szerinti budapesti úttörővasút létesítéséről határozott. A vasutat 1848 centenáriumára való tekintettel 1948-ra szándékoztak megnyitni. A vonalépítés Gerő Ernő közlekedési miniszter utasítására 1948 februárjában kezdődött. Az első elkészült szakaszt 1948. július 31-én adták át ünnepélyes keretek között. Erre az időpontra a Ganz gyártól megrendelt motor- és mellékkocsik nem készültek el. A feljegyzések szerint szándékos munkalassítás idézte elő ezt a megoldhatatlannak tűnő problémát. Végül úgy döntött az akkori politikai vezetés, hogy a forgalom beindításához még hiányzó Ganz motor- és mellékkocsit a LÁEV 602-es pályaszámú motor- és a 12-es pályaszámú mellékkocsijával pótolja. A LÁEV szerelvény 1948. július 22-én érkezett Budapestre. A növekvő forgalom és a még mindig gyártósoron lévő motorszerelvény a fővárosban indokolttá tette, hogy a még LÁEV-nél hagyott 601-es pályaszámú motor- és a 11-es pályaszámú mellékkocsit is Budapestre szállítsák. Ez a szállítmány 1949. június 7-én érkezett a fővárosba. 1950. augusztus 20-ára készült el a Ganz az Úttörővasút számára tervezett motorszerelvénnyel, valamint a MÁV Északi Járműjavító és a Dunakeszi Járműjavító közösen legyártott 1951-ben egy újabb Ganz gépi berendezésű motorvonatot. A korszerű szerelvények érkeztével az Úttörővasút számára feleslegessé vált az 1929-es évjáratú 602-es pályaszámú motor-, valamint a 11-es és 12-es pályaszámú mellékkocsi, így 3 év használat után, pirosra festve, újra visszakerültek oda, ahová gyártották őket. A Hűvösvölgyben tartott 601-es pályaszámú motorkocsit csak 1963. június 17-én adták vissza eredeti tulajdonosának. Így a 602-es három, a 601-es pedig tizennégy kényszerűségből Budapesten töltött év után tért vissza Lillafüredre. A 601-es pályaszámú motorkocsit 1977-ben kivonták a forgalomból, és 1980-ban, a 602-es üzemben tarthatósága érdekében elbontották.
A 602-es pályaszámú motorkocsi 1982. április 24-ig vett részt a menetrend szerinti forgalomban, majd a Közlekedési Múzeum védetté nyilvánította és megőrzésre jelölte ki. Az öt jó műszaki állapotú mellékkocsi továbbra is üzemben maradt. 1988 nyarán a 40. évfordulóját ünneplő Úttörővasút nosztalgia szerelvény létrehozását tűzte ki célul. Erre a célra egyetlen saját szerelvényüket, még az 1951-ben gyártottat sem őrizték meg az utókornak, így részükről érthető, hogy mindent megmozgattak annak érdekében, hogy a LÁEV-nél féltve megőrzött 1 motor- és 5 mellékkocsit Budapestre szállíthassák. Az Északerdő Rt. és a LÁEV vezetése is sokáig ellenállt ennek a megkeresésnek, azonban 1989. augusztus 23-án rábólintott a cserére. Így ismét Budapestre került a LÁEV részére gyártott 602-es pályaszámú motorkocsi és az 5 db mellékkocsi, 4 db zárt személykocsiért cserébe.
Az erdészetekénél jelentősen magasabb költségvetéssel gazdálkodó MÁV-nak nem okozott túl nagy anyagi megterhelést a szerelvény felújítása. Ennek finanszírozását akár úgy is tekinthetjük, mint a szerelvény hajdani 17 év Hűvösvölgyben töltött idejének „bérleti díját”. Miskolc város vezetése segítségével vissza kívánjuk hozni Lillafüredre a 602-es pályaszámú motorkocsit és 2 db mellékkocsit. Így a 3 db – a Gyermekvasút tetszése szerint kiválasztott – Budapesten maradó mellékkocsi továbbra is üzemeltethető lesz nosztalgiavonatként a balatonfenyvesi kisvasútról származó gőzmozdonnyal, vagy a hamarosan újra üzembe álló Mk49 2006 pályaszámú – az Úttörővasút részére gyártott –, egyedülálló dízelmozdonnyal.
Igazi ipartörténeti emléket csak a Palota Szálló mellett kanyarogva jelentene ez a motorszerelvény. Szerintünk a fővárosban élők is belátják, hogy Magyarország „nem csak Budapestből áll”, a vidékre is oda kell figyelni, az értékeit pedig vissza kell adni. Ez alapvető nemzetgazdasági érdek is, hiszen Budapest idegenforgalmi látogatottsága mellett – a Balatoni régió kivételével – a vidék adatai igencsak eltörpülnek.